Amikor még a Bruce Peninsulás hetet terveztem, mindenképp szerettem volna, ha átmegyünk Tobermory-ból komppal a Manitoulin szigetre, ami a világ legnagyobb édesvízi szigete (ezeket a leg-eket imádják itt Kanadában kiírni, kedvencünk volt a "itt található a világ 35 legnagyobb tavából 13" - hogy miért olyan fontos szám akár a 35, akár a 13, ne kérdezze senki).
Manitoulin sziget egyfajta őslakos rezervátum, itt aztán olyan sárgabögregörbebögre helységnevek vannak, hogy Wikwemikonsing meg Wabozominnising, a helyi indiánok azonnal kiszúrják a sápadtarcúakat rossz kiejtésükről. Aztán kiderült, hogy a komp 2 óra alatt visz át (meg vissza is), ez Andrissal egy fedélzeten túl hosszú idő, meg aztán a szállásunkhoz közelebb is találtunk elég látnivalót. Manitoulin-t így már sose látjuk, és nem tudunk Nektek ajándékba eredeti indián totemoszlopokat és békepipákat se vinni. Maradt a kikötő és a hajó (stílusosan Chi-Cheemaun) megcsodálása. A ragyogó napsütés csalóka volt, a kocsiból kiszállva orkánerejű szél és kb. 15 fok fogadott bennünket, de a komp kikötés-kihajtás-felhajtás felhajtását a gyerekek szájtátva csodálták. A hangulatos kikötőfaluban andalgást kihagyva bemenekültünk az erdőbe, a Bruce Peninsula National Parkba. A kilátótoronyból megcsodáltuk még egyszer a hajót meg a környező erdőt (ami dél-nyugat Ontario LEGnagyobb összefüggő erdősége - tudhattuk meg ismét), aztán nekivágtunk eddigi leghosszabb túránknak (5,5 km), amely több szép kilátóponttal (Scenic Lookout) kecsegtetett.
.. hát mit mondjak, a hajók engem is lenyűgöznek. Az ember tudja, hogy nagy az a teknő amiről olvas meg, nézi a tv-ben. Amikor viszont szebesül vele akkor jön az AHA élmény.
VálaszTörlésSzóval, nekem is élmény lett volna.
Arról nem is beszélve, hogy láthattátok a LEGnagyobb összefüggő erdőt.