Marineland a Niagara-nál

Amennyire a vízesés nem gyereklátványosság, a Marineland bezzeg bejött Zsófinak.
Első nap is eltöltöttünk itt pár órát, másnap ez volt a főprogram. Van itt gyerekeknek való vidámpark rész, fel is ültem két forgóra, pedig annyira utálom, majdnem kitaccsoltam a hároméveseknek való méhecskekörhintán.
Laci felült a világ legmagasabb hármas kilövő-tornyára (Sky Screamer). Itt a jóemberek bekötve ülnek szépen egy sorban, aztán fellövik őket 100 km/h sebességgel 120 m magasra, utána le szabadesés, megint fel, stb. Laci szerint érdekes volt, de elég rossz érzés. Szerintetek én felültem rá?
Legnagyobb élmény Zsófinak a fóka/delfin/rozmár show volt, ezt Lacival külön-külön abszolváltuk, a másik szülő közben Andrist felügyelte, merthogy őt persze SEMMI más nem érdekelte Marineland-ből, csak a kavicsok és a tobozok, meg a halastó.
Ami nekem maradandó élmény, hogy első nap este, amikor már alig voltak látogatók, elmentünk a beluga bálnák és a kardszárnyú delfin (orka) akváriumához. A bálnák (kb. 5 m-es selyemfényű fehér állatok) gondozója ott ácsorgott az akvárium szélénél, a "kis barátai" meg jöttek percenként, kidugták a fejüket halat kunyerálni, közben mindenféle vicces hangot adtak ki. Aztán lementünk a víz alatti terembe, ahol a bálnák meg a külön medencében élő kardszárnyú delfin (kb. 7 m-es) is egészen odajött az üveghez. Engem teljesen lenyűgöztek ezek a hatalmas állatok, már ezért érdemes volt ide eljönni. Másnap megnéztük az orka "Fröcskölő Show" nevű műsorát, gyaníthattam volna, hogy a kedves jószág a kétméteres farokuszonyával a teljes közönséget viccesen le fogja fröcskölni - egy csapásától kb. 50 ember lett csuromvizes. Mi is kaptunk Zsófival, szerencsére a kamerát addigra eltettem.
Ha már a kanadai erdőben nem láttunk medvét, itt egész közelről lehetett őket megnézni, sőt, még etetni is (dobálta is nekik a sok okos látogató a cukorpuffancsot meg chips-et, ha már kanadai állatok, egyenek fastfood-ot). Végigsimogatta Zsófi az összes őzet, felült még a körhintára, hullámvasútra (közben Andris 57 db tobozt beledobált a tóba, nagyon mulatságos volt, ahogy nagy komolyan ingázott oda-vissza a fenyőfák és a tópart között, közben mindenkinek köszöngetett, hogy Hi! meg Bye!), úgyhogy délután teljesen kipurcanva indultunk vissza Loncihoz az utolsó nagyobb kirándulásunkról. Elég is volt már ennyi, elfáradtunk.