Az Algonquin-os hetünket nagyban meghatározó betegségről teljes bizonyossággal kiderült, hogy háromnapos láz (spéci vírus, 2 éves kor alatt majdnem mindenki elkapja, a magas láz csillapításán kívül más teendő nincs), csak sajnos a láz öt napig, a nyűgösködés 1 hétig, a kiütések még tovább tartottak. Szerencse volt a dologban, hogy legalább itt az erdőben elviselhető volt a hőség, ami Loncinál ezen időben állítólag kibírhatatlan volt.
A kicsi nem akart inni, úgyhogy volt olyan vidám délután, amikor 4-5 órahosszáig prizniceltem a 40 fokos lázú gyereket, közben 5ml-es adagolóból kényszerítettem bele a cukros vizet, nehogy kiszáradjon.
A korábbi majdnem-elválasztott fiam anyatejen kívül semmilyen más folyadékot nem fogadott el, hát, ez azért elég durva volt, de szerencsére megúsztuk az infúziót.
Legrosszabb az volt, hogy ez a mindig vidám, rosszcsont kópé milyen elesett, kedvetlen, és NAGYON nyűgös.
2010. július 11., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szegényke. Biztos nagy stressz az ilyen.
VálaszTörlésAmi viszont jó, hogy lesz egy olyan erős immunrendszere, hogy még a Gangeszből is ihat.:O)