"Ne gyertek Kanadába!"

Miután a cottage-os időszakunknak vége lett, Lonci megint elhívta néhány barátját. Itt volt a lelkész a feleségével, egy fogorvos-orvos házaspár, meg egy tanárnő-villamosmérnök/vállalkozó házaspár. Azért érdekes, hogy milyen emberek jöttek el, mert az ő véleményük a Kanadába való kivándorlásról gyökeresen eltért a múltkori bulin hallottaktól.
Egész este mondták, hogy ne költözzünk ki, mert az első néhány év iszonyatos visszaesés státuszban, pénzben, nem éri meg - az itt nevelkedett szakemberekkel nem tudjuk felvenni a versenyt, nincsen helyismeretünk, kapcsolataink, stb.. Na jó, ők mind kb. 20 éve jöttek ki, pénz és nyelvtudás nélkül, az élményeik nem frissek már. Jól kiveséztük Lacival a két bulin zajlott beszélgetést. Arra gondolunk, hogy aki Magyarországon annak idején értelmiségiként (orvosként!) menő társadalmi státuszból, kényelmes anyagi helyzetből indult el egy tök idegen országba, ahol évekig kellett kínlódnia, hogy szakmájában dolgozhasson, és elismerjék (addig meg hordhatott pizzát), annak tényleg nagy koppanás lehetett a kiköltözés. Lonci például tudta, hogy nem adják ingyen a jólétet, keményen kell itt is dolgozni, és tiszteletre méltóan pozitív hozzáállással vészelte át az első nehéz éveket. Számára az erdélyi hiányállapot után ez maga volt a kánaán - máig úgy éli meg, hogy ez itt a földi paradicsom, itt minden van, amire ember vágyhat.
Annyiszor elmondták, hogy ne költözzünk ki, hogy már zúgott a fejünk. Amit nem feszegettünk, hogy azért valszleg más a helyzet, ha valaki 2010ben kezd itt új életet, nyelvtudással, kezdőtőkével, esetleg előkészített üzleti kapcsolatokkal...Tanulság - meg kell hallgatni minden véleményt, aztán úgyis mi döntjük el, mit szeretnénk (eléggé úgy tűnik, hogy maradni, mármint kis hazánkban :).