Azért nem írok már egy ideje az élményeinkről, és azért maradt félbe az egyik bejegyzés, mert alighogy megérkeztünk az Algonquin Parkba, másnap Andris nagyon belázasodott. Az előző három nap ennek a jegyében telt, alig tudtuk levinni a lázát, minden nap 39,5 körül, volt 40 fok is. Nem lehet tudni, mi volt ez, talán háromnapos láz? Semmi más tünet, csak a láz és következményei, teljesen kimerült szegényke. Elég volt az egész napos priznicelés, aggódás mindannyiunknak, nem akart inni, kényszeritattuk, nem szívderítő dolog.
A helyi orvosi rendelőt is meglátogattuk, de talán-talán (nem akarom elkiabálni) ma estére már jobban lett, úgyhogy holnap nem megyünk vissza a kórházba infúzióra.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szállásunk a kempingben egy kedves kis faház, körös-körül erdő, itt elviselhető a hőség, van árnyék, jár a levegő (Lonci lakóhelyén ezekben a napokban a hőérzet 42 fok is volt a nagy páratartalom miatt).
Amint teljesen helyreáll az élet, és lesz ihletem, újra jelentkezem, mert nagyon szép helyeket láttunk az elmúlt 10 napban. Puszi mindenkinek
2010. július 6., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok!
VálaszTörlésJobbulást annak a kis manga figurának.
Pihenjetek maradjatok, had erősödjön meg, és ne hagyjátok hogy az erdei medvékkel játsszon!
Gondolunk Rátok!