Július 1. Canada Day, a kanadai államalapítás ünnepe, nemzeti öntudatuk megnyilvánulása. Ami vicces, hogy kb. egy hónappal előtte van Victoria Day, ami meg a brit királynő születésnapja előtti tisztelgés - a kettő jól megfér egymás mellett. Canada Day-en a nagyvárosokban minden fellobogózva, parádé, dzsembori, tűzijáték.
Mi úgy ünnepeltünk, hogy bementünk a félsziget központjába, Owen Soundba szétnézni.
Mi úgy ünnepeltünk, hogy bementünk a félsziget központjába, Owen Soundba szétnézni.
Kinéztem a helyi néhány vízesés közül egyet, az Inglis Falls-t (nem tévedés, így írják). Persze ez is gyönyörű, a gyerekek megdobálták kaviccsal, aztán elindultunk az erdőbe sétálni, azzal, hogy átgyaloglunk a közeli Harrison Parkba. A helyi viszonyokhoz képest teljesen szokatlan volt, hogy egymásnak ellentmondó útjelző táblákkal volt megszórva az ösvény, így végül autóval mentünk át a parkig, ami utólag jó döntésnek bizonyult (játszótéren kipurcantak a kicsik).
A Harrison Park a kanadai városi parkok mintapéldánya, csodálatos természeti környezet, folyó, tó, erdő, domboldal, vadmadarak, és persze mindehhez tágas, fantáziadús játszótér, piknikezőhely, vízibiciklibérlés, kajáldák, ami csak kell egy kellemes majálishoz.
Ki is vonult a kanadai nép szabadidőt tölteni, érdekes volt megfigyelni a sokféle nációt. Az indiai gyerkőcök az őshoni tömegközlekedés iránti nosztalgiából itt is tizesével ültek fel a hintára, az anyuka meg komoly képpel próbálta mozgásba hozni őket. A fehér kanadai családok nyomatták a fél kilós fagyikat, a kölykök tele voltak ragasztgatva kanadai zászló-tetkóval, az volt a menő.
Este kerti sütögetéssel fejeztük be az ünnepet, tűzijátékot már csak az ágyból hallottunk - hiába, mostanában valahogy leredukálódott az esti-éjszakai sétáink száma (eddig nulla).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése