Igen, volt MÓKUSUNK!!! Annyi időt töltöttünk a házikónál, hogy volt idő az állatszelidítésre. Na jó, az az igazság, hogy nem nagyon kellett erőlködni, Hali, a kis csíkos mókusunk 1 nap ismerettség után már az ölünkből is elvitte a mandulát. Hali mókus (lánykori neve Eastern Chipmunk) téli éléskamrája a ház előtti lyukban volt, hordta szorgalmasan egész nap a többi kempingezőtöl összelejmolt mogyorót, és persze a mi étkezéseinken is részt vett. A többi odamerészkedő chipmunk ellenséget kegyetlenül elüldözte a zsíros territóriumról, viccesek voltak ezek a mókus-csaták.
További állandó vendégünk néhány gyönyörű kék szajkó volt (Blue Jay). Ezek is úgy emberhez szoktak, hogy az egyik még a kinti asztalon tányéron otthagyott ételmaradékot is simán elcsippentette, tőlünk kb. 1 méterre.
Volt még vörös mókus, amerikai vörösbegy, harkály, és rengeteg ízeltlábú (képzeld Apu, a cincér ráült a vállamra, majd megmutatom, melyik. Nem, nem lehetett begyűjteni.)
Azt hiszem Zsófinak örök élmény marad a kis Hali, reggelente első dolga volt, hogy kunyeráljon egy kis magot a mókusnak, aki néhány cüccögés után már ott is volt, hogy kézből vegye el.
Szerencsére fekete medvével itt sem találkoztunk, bár az éjszakai WC-túrákkal megadtuk neki az esélyt.
A kényszer-helyhezkötöttség miatt a kemping-tulajdonos családdal is sokat beszélgettünk, meg is állapítottuk Lacival, hogy ez a fajta természetközeli életmód (ott élnek a kemping főépületében, egész nap sürögtek-forogtak) milyen jó nevelés a gyerekeiknek.
Na azért ez tényleg komoly. Mókust etetni kézből.
VálaszTörlésIlyen szempontból azért rendben van ez a Kanada.
A természet közelsége, mindig rendbe rakja az ember lelkét.