Szombat délután Szebi áthozta Jasmine kiskutyáját, hogy majd milyen jól eljátszanak vele a gyerekek. Na, a kutya azonnal nyalta Laci talpát... és elkezdett rondán morogni a két kicsire, főleg Andrist nem komálta. Az első egy órában azon izgultam, hogy ne kelljen harapott sebbel mennünk az ügyeletre. Aztán eltelt még egy óra, és a kitartó szelidítésnek meglett az eredménye, puszipajtás lett a két kicsi meg a kutya. Az első képen Andris nem leharapja a kutya arcát és (fordítva sem), csak az igaz barátság ölelése látható.
Miután jól lefáradtak és elaludtak a gyerekek, Szebiék elvittek minket egy koreai kajáldába, levest enni. Tudni kell, hogy a vietnami konyhában ez a fantasztikusan finom marhahúsleves főétel, kb. 150 féle verzióban volt az étlapon, rengeteg tésztával, mindenféle ízesítéssel, egzotikus levesbetétekkel. A kisadag volt kb. 1 liter, úgyhogy itt meg is álltunk a kajarendeléssel (amúgy is éjfél volt). Az éttermek hatalmas bevásárlóudvarban vannak körben, kb. (nem túlzás) 50 másik távol-keleti kajálda az óriási "parking lot" körül. Állítólag délben az összes hely dugig van, olcsóbb a kaja, mintha az ember megveszi és otthon főzi meg, és ráadásul még finom is.
Aztán átvonultunk egy Jasmine-ékhoz közeli disco-ba. Rengeteg náció jár oda, a korosztály is teljesen vegyes, jót lehetett nézelődni. Kb. 5 év után együtt csörögtünk Lacival a feka tuc-tuc, hip-hop zenére, vicces volt. A csajok itt szinte mind lenge topban és miniszoknyában járnak bulizni, testsúlytól, alaktól függetlenül ez a dress code (ez is elég vicces volt).
Éppen táncoltunk, amikor egyszer csak felkapcsolták a lámpákat, és leállt a zene. Azt hittem, valami technikai malőr- kiderült, hogy nem, csak 2:15-kor vége a bulinak (kb. 11kor kezdődik). Törvény írja elő, hogz 2 után egész Ontarioban nem szolgálhatnak ki alkoholt (még sört se), utána be is zárják a szórakozóhelyeket, mindenki mehet haza, nincs elhajlás reggel 5ig. Úgyhogy itt a fiatalok főleg házibuliban piálnak, ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése