Férfiasan bevallom, hogy az Algonquin Camping-be érkezve sokkot kaptam. Az előző szálláshelyen megszokott kényelem után (alig kevesebb bérleti díjért) egy 16 nm-es faházikót találtunk rustic cabin címszó alatt. Bár én foglaltam a szállást, tudtam, hogy nincs bent WC, csak egy hidegvizes mosogató, akkor se voltam lelkileg felkészülve erre a nomádsági szintre. Az utazás elég fárasztó volt, a kempingben sokan voltak, szólt valami hangos rock-koncert, teljesen elkámpicsorodtunk, hogy milyen is lesz ez az egy hét.
Aztán belaktuk a kis kunyhót, megfürdettem Andrist a mosogatóban. A koncertről kiderült, hogy 5 éve ez volt az első a közeli faluban, nem lesz több. A kempingezők nagy része másnap hazament, csak a hosszú hétvégén voltak sokan, utána a körülöttünk lévő site-okon sehol senki (az itteni kempingekben egy-egy trailer hely óriási, mindenkinek van saját kis erdőrésze, tűzrakóhelye, nem olyan mint az olasz/görög/horvát tengerparti tömegszállások).
Aztán belaktuk a kis kunyhót, megfürdettem Andrist a mosogatóban. A koncertről kiderült, hogy 5 éve ez volt az első a közeli faluban, nem lesz több. A kempingezők nagy része másnap hazament, csak a hosszú hétvégén voltak sokan, utána a körülöttünk lévő site-okon sehol senki (az itteni kempingekben egy-egy trailer hely óriási, mindenkinek van saját kis erdőrésze, tűzrakóhelye, nem olyan mint az olasz/görög/horvát tengerparti tömegszállások).
Éjszaka olyan hideg volt, hogy nyakig húztuk a takarót, és olyan sötét és csend, hogy ilyen is csak az erdőben van. A csillagos ég itt is pazar volt, amikor éjjel csámborogtunk ki a főépületbe WC-re, mindig csodáltuk (zseblámpa nélkül nem volt érdemes elindulni...)
Andris betegsége miatt az egy hét jelentős részét a faház előtt és a kempingben töltöttük (kb. fél négyzetkm-es terület volt). Nem jutottunk el egyszer sem a 15 percnyire lévő, állítólag csodaszép Algonquin Parkba. Nem jártuk be a környező bájos, tóparti kisvárosokat.
Andris betegsége miatt az egy hét jelentős részét a faház előtt és a kempingben töltöttük (kb. fél négyzetkm-es terület volt). Nem jutottunk el egyszer sem a 15 percnyire lévő, állítólag csodaszép Algonquin Parkba. Nem jártuk be a környező bájos, tóparti kisvárosokat.
De - teljesen lelassultunk, és (a betegápolás megpróbáltatásai ellenére) lenyugodtunk, plusz még jobban összekovácsolódott a család a kis helyen 7/24 összezárva. Laci a két elődöntő focimeccset megnézte a közeli pub-ban, én kétszer elmentem vásárolni, egyébként végig együtt. Zsófi élvezte a természet-élményt, a mókusokat, madarakat, a tábortüzet, a kemping kis fedett úszómedencéjét. Álló nap kotorásztak a gyerekek a homokban (Andris csak olyankor, ha a láza 38 alá ment egy-két órára), avarban, Zsófi kavicsokkal díszített a házat, az ő kis lelküknek is jót tett ez a kényszerpihenő.
A jó idő utolsó előtti napig kitartott - szerencsére, mert utolsó nap megtapasztaltuk, hogy azért esőben tényleg nagyon kicsi egy ilyen kis kunyhó négy embernek...
...erdőben aludni mindig csodás dolog. Nem csak ott, de itthon is, és szerintem bárhol. Persze csak akkor ha nem veri a mínuszokat az időjárás.
VálaszTörlésAnnyira nem is nomád. Víz volt bent.:)