Quebec City-ben egy kiadó apartmant sikerült találnom, egész közel a belvároshoz. Elsőre kicsit szedett-vedettnek tűnt a lakás (van vagy 170 nm), aztán jobban megnézve inkább csak bohém, a tulajok meg nagyon rendesek. Egy kanadai fotóművész és a francia grafikus felesége él a házban a felső szinten a gyerekeivel, a három nap alatt egész sokat beszélgettünk a pasival. Laci véletlenül benyitott a zegzugos lakás egyik lezárt szobájába, kiderült, hogy ott van egy biliárdasztal meg egy műterem. Na, kikuncsorogtam, hogy játszhassunk az asztalon, a pacák meg boldogan jött le Lacival ütögetni egy kicsit egy pohár bor mellett. A lakás tele van a fotóival meg festményekkel, a bútorok nagy részét bolhapiacon vették, el lehet nézelődni amíg bent vagyunk. A gyerekek imádják a nagy teret, rohangálnak egyfolytában. Egy hét után főztem nekik egy kis zöldséget, menjen már valami vitamin is... Andris elkezdett önállóan kanalazni, a borsó és a kukorica nagy kedvence (bár nem valami haladós kaja, mert egyesével rakja a kanalára).
Itt nagyon kényelmesen elférünk, és ráadásul Quebec is kicsi területileg, dugók sincsenek, úgyhogy gyorsan eljutottunk mindig a látnivalókhoz.
Végre itt van újra a jó idő, éjszaka elég hideg van, de nappal 20-25 fok, pont jó kirándulóidő. Csináltunk egy egész napos városnézést, keresztül-kasul az egész óvárost babakocsival. A várnegyedbe jó kis meredek utcákon lehet feljutni, lehetett kardiozni a babakocsival + a fellépőn Zsófival. Laci szerint, amikor én tolom a kocsit emelkedőn, úgy néz ki, mintha vmi büntetőmunkán lennék, úgyhogy inkább nem is hagyta.
A város nagyon hangulatos, szentendrei+várnegyedi élmény nagyban, gyönyörű a kilátás a Szt-Lőrinc folyóra. A belvárosi kóricálás után elsétáltunk egy egykori csatamezőre (amiből mostanára egy hatalmas erdős-parkos részt alakítottak ki. Érdekes, hogy itt Quebec tartományban a katonai múlt és a hősi tettek, na meg a függetlenedési törekvéseik fontos része a mindennapjaiknak, egy csomó múzeum meg rendezvény van e köré szervezve. Ott tartották a kosztümös katonai gyakorlatot a kisiskolások mindenfelé a parkban.
Nagyon élvezték a kölykök a piknikezést, bújócskázást a parkban, itt is volt mormota, mókus, ami csak kell. Na, estére megvolt a kilométer a lábunkban. Sajnos Andris megfázott, az orrszívót meg nem tudtuk installálni a tulaj ipari porszívójával, úgyhogy egyelőre megy a harc az orrdugulással.
Eléggé rendben van ez a városka. Itt biztos jól el lehet korzózni.
VálaszTörlésJa, igen a babakocsis fellépőről meg kérnék egy képet (igen, már megint akadékoskodok, de én már semmit nem hiszek el, csak amit látok), természetesen használat közben.:)
Meg írjatok amennyit csak lehet, ne törődjetek a fáradtsággal. :)
... egy kis korrigálás... a hatodikai képek között megtaláltam a fellépőt.
VálaszTörlésDe mókus nincs. :)