A Szt Lorinc folyon, meg joval Montreal elott, van egy egesz hosszu szakasz, ami tele van apro szigetekkel (szerintem tobb is mint ezer) nagyon jopofak, egy csomora epitettek is egy-egy nyaralot. A folyo tuloldalan mar USA, itt Kanada, az egyik hidra fel is mentunk, a kozepen epitett kilatobol gyonyoruen be lehetett latni a kornyeket. Andrisnak a legjobban a kilato tetejen talalt pokhalok es pokok tetszettek.
(Egyebkent a kicsi Andris naprol napra jobban beszel, mar ragoz is, leggyakrabb kifejezesek: kerek csokit, dobal kavicsot, masszal ugyes, vizvizviz (ez utobbi azt jelenti, hogy bemegy a vizbe, amit meg is probal mindig. Zsofi meg minden helyi idos holgyet es pasit levesz a labarol, mond egy-ket szot angolul, aztan bezsebeli a bokokat).
Ezen a kornyeken rengeteg hajoutat szerveznek a kis szigetek kozott, de a kicsivel ezt inkabb hanyagoltuk, meg Laci amugy sem az a hajokazos tipus.
Megint motelban aludtunk, de ez sokkal jobban bejott, egy angol no volt a tulaj, Lacival klasszul elbeszelgettek oxfordi kiejtessel. Az eso vegul itt is elert minket, jol meg is aztunk seta kozben. Hat, eddig tartott a szerencsenk a jo idovel. Amikor be vagyunk zarva a gyerekekkel, eleg sulyos a helyzet, allando fegyelmezes, korlatozas, odafigyeles. Minden szallas tele van eltorheto, leranthato, tonkreteheto, veszelyes dolgokkal. Felvaltva mondjuk egymasnak Lacival, hogy ezt mar nem birjuk tovabb, menjunk haza, ennyire nem tudunk a kolykokhoz alkalmazkodni... Na, mindegy, most mar itt vagyunk, tekintsunk elore!
Fel ejszaka Montrealban probaltam szallast keresni a neten (ja, minden szallahelyen van wifi, es elhoztuk Lonci laptopjat), de a hetvege miatt csak az egyik alvovarosban talaltam egy maganszallast.
(Egyebkent a kicsi Andris naprol napra jobban beszel, mar ragoz is, leggyakrabb kifejezesek: kerek csokit, dobal kavicsot, masszal ugyes, vizvizviz (ez utobbi azt jelenti, hogy bemegy a vizbe, amit meg is probal mindig. Zsofi meg minden helyi idos holgyet es pasit levesz a labarol, mond egy-ket szot angolul, aztan bezsebeli a bokokat).
Ezen a kornyeken rengeteg hajoutat szerveznek a kis szigetek kozott, de a kicsivel ezt inkabb hanyagoltuk, meg Laci amugy sem az a hajokazos tipus.
Megint motelban aludtunk, de ez sokkal jobban bejott, egy angol no volt a tulaj, Lacival klasszul elbeszelgettek oxfordi kiejtessel. Az eso vegul itt is elert minket, jol meg is aztunk seta kozben. Hat, eddig tartott a szerencsenk a jo idovel. Amikor be vagyunk zarva a gyerekekkel, eleg sulyos a helyzet, allando fegyelmezes, korlatozas, odafigyeles. Minden szallas tele van eltorheto, leranthato, tonkreteheto, veszelyes dolgokkal. Felvaltva mondjuk egymasnak Lacival, hogy ezt mar nem birjuk tovabb, menjunk haza, ennyire nem tudunk a kolykokhoz alkalmazkodni... Na, mindegy, most mar itt vagyunk, tekintsunk elore!
Fel ejszaka Montrealban probaltam szallast keresni a neten (ja, minden szallahelyen van wifi, es elhoztuk Lonci laptopjat), de a hetvege miatt csak az egyik alvovarosban talaltam egy maganszallast.
Zsófi hogy tud pózolni! az a pillangós hello kittys póló nem semmi:) Milyen angol szavakkal veszi le a lábukról a helyieket? Nemsokára ráragad Andrisra is a nyelv, az milyen aranyos lesz:)
VálaszTörléspuszi az AthleticAcademic családnak és Loncinak + Szebinek is
u.i.:júni 25-től ráérnek a bébiszitterek;)