Sajnos Andris megfázása nem múlt el, úgyhogy a tervezettnél hamarabb, már pénteken elindultunk vissza Toronto irányába, kb. három naposra tervezve a hazautazást. Quebec után Trois Riviéres-ben szálltunk meg (nevével ellentétben csak két folyó folyik itt össze), egy elég lehangoló motelben.
Andris sajnos rosszabbul lett, taknyosan, hőemelkedéssel. Szerencsére Laci még Quebec-ben elment egy gyógyszertári turnéra, és kis mutogatós Activity után (a tíz gyógyszerészkisasszonyból csak egy beszélt pár szót angolul) vett egy hiperszuper orrszívót. (Megjegyzés Anyukáknak: ez vmi tök jó találmány, kicsi, törhetetlen műanyag, szájjal lehet vákuumot képezni, úgyhogy nem kell se áram, se elem, és teljesen hatékony... fontolgatom, hogy a magyarországi forgalmazásba belefogjak - máris egy lehetséges kanadai biznisz).
Andrisra gyógymódként a drága Eszter barátnémtól tanult németországi módszert alkalmaztuk, "ki kell vinni a beteg gyereket a levegőre, aztán majd előbb-utóbb jobban lesz"
A délutáni beköltözés után még elbumliztunk egy nemzeti parkba kicsit sétálni, levegőzni. Tanulva az előző napból, csak másfél km-es körutat vállaltunk, pont elég is volt. Kis tavak mellett sétáltunk, az erdő tele volt tavaszi virágokkal, az ibolya is ilyenkor nyílik errefelé. A gyerekek nagyon élvezték a park játszóterét, közben a mókusokat abajgattuk (Misi: ld. fényképes bizonyíték).
Jó volt, hogy így, kora este már szinte senki más nem volt ott, privát parkunk volt.
Andrisra gyógymódként a drága Eszter barátnémtól tanult németországi módszert alkalmaztuk, "ki kell vinni a beteg gyereket a levegőre, aztán majd előbb-utóbb jobban lesz"
A délutáni beköltözés után még elbumliztunk egy nemzeti parkba kicsit sétálni, levegőzni. Tanulva az előző napból, csak másfél km-es körutat vállaltunk, pont elég is volt. Kis tavak mellett sétáltunk, az erdő tele volt tavaszi virágokkal, az ibolya is ilyenkor nyílik errefelé. A gyerekek nagyon élvezték a park játszóterét, közben a mókusokat abajgattuk (Misi: ld. fényképes bizonyíték).
Jó volt, hogy így, kora este már szinte senki más nem volt ott, privát parkunk volt.
Egyébként le a kalappal a kanadai park-kezelés előtt, mindenhol kap az ember egy részletes park-újságot térképpel, túraútvonal leírással, van park office, ahol mindenben segítenek, kultúrált mosdók, kiépített piknikező zóna, rendes utak, parkolók, minden út szépen kitáblázva, stb. (mondjuk mindenhol kell fizetni behajtási díjat is...) Állítólag az igazi természetbarátok szerint "overdeveloped" a parkrendszer, de nekünk így a kicsikkel ez a kiszámíthatóság inkább előny volt. Persze csak egymilliomod része van így kiépítve a kanadai tájnak, a legtöbb helyen mehetsz száz napig, aztán csak legfeljebb medvékkel találkozol, nem útjelző táblákkal.
Drága Barátném,
VálaszTörlésazt hiszem, hogy az előbb írt kommentet sikeresen kitöröltem, ha mégsem, akkor bocs. Megpróbálom reprodukálni:-).
Csodaszép helyeken jártok, ennek ellenére a "büntetőtábor" és ehhez hasonlatok kifejezéseket feltűnően sokat használod:-). Ha nem baj, nem sajnállak nagyon, hogy a világ végén dobálod a kavicsokat a szuper-szofisztikált kanadai ilyen-olyan tópartokon:-).
Nagyon jó, hogy mostmár ilyen sok képet is teszel fel, így legalább van elképzelésem a hangulatról.
Remélem Andris időközben már jobban lett...felnőttként is nehezen viseli az ember az ilyen megpróbáltatásokat.
Gondolom a GPS mellett a Lonely Planet is nr.1. baráttá lépett elő:-). Hihetetlen helyeket fedeztek fel!
Írj jó sokat, ha nem is kommentálom túl gyakran, de mindig olvasom!
Millió puszi,
Mágnespajti